Elveszíteni valakit örökre, szörnyű veszteség és még szörnyebb fájdalom. Hát még ilyenkor, Karácsonykor. De Neki jobb Ott, mint itt. Ebben biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy most mosolyog!
Ilyenben még sosem volt részem. Izgultam, rettenetesen! Nem tudtam, hogy hogyan kell viselkednem, ezért elhatároztam, hogy sokat fogok mosolyogni, bólogatni és magas hangon beszélni.
A végeredmény: anyuka, pipa; apuka, pipa; öcsike, pipa; nagymama, pipa. Mindenki aranyos és kedves volt, bár a következő alkalomtól jobban félek. Van egy olyan érzésem, hogy lefogok én még ülni ahhoz a nagy ebédlőasztalhoz. o.O
De ez egyszerűen még mindig hihetetlen és lehetetlen. Csodálatos és tökéletes!
Ó, Karácsony! Hát végre megérkeztél! ^^
Áldott Ünnepeket Mindenkinek! :)
...és, amikor átölelt, megváltozott minden. Más lett, biztonságosabb. Mintha az egész világ az a szoba lett volna.
És ismét süt a Nap!
:)
Ha ismerne, ha tudná, hogy nézek ki, ha tudná milyen vagyok, vajon büszke lenne rám?
Addig kell írnom míg tart ez az állapot.
Tudjátok miről beszélek, nem? Amikor pillangók röpdösnek a hasadban, a szíved hevesen kalimpál oly annyira, hogy azt hiszed a bordáidat bármelyik pillanatban összetörheti, de nem érdekel, mert jó ez az érzés. Kicsit ijesztő ugyan, de élvezed. Élvezed a rózsaszín felhőket, amikben úszol, élvezed, hogy bármire/bárkire rámosolyogsz, az visszamosolyog rád. Egyszerűen nem zavar, hogy hideg van, mert élvezed, hogy libabőrös vagy tetőtől talpig. Nem zavar, hogy körülötted üvöltöznek az emberek, mert jó hallgatni őket, vagy csak egyszerűen figyelni az összemosódott szavakra. Boldog vagy és csak ez számít. A boldogság forrása, a meleg érzés a mellkasodban, a mosoly, ami szétterül a szádon. Ez mind, mind jól esik.
Igaz, kezd nyálassá válni, de ez sem zavar. Hiányzott ez a világ. Nagyon is!
"mosolyogj, s a világ visszamosolyog rád!"
és ezt meg csak azért, mert hangulatjavító. ajánlom azoknak, akik maguk alatt vannak! tényleg felvidít. csukd be a szemedet és ugrálj rá! ;)
Fujj! Fujj! Fujj! Fujj! Fujj!
a tetteidnek következményei vannak, Anna!
jobb lenne, ha gondolkoznék néha! -.-
Kívánunk. Valamit mindig. Valaki sok pénzt, egészséget a családnak, jó tanulmányi átlagot vagy azt, hogy teljesüljenek az álmai.
Még akkor is kívánunk, ha épp meg van mindenünk.
De mi van akkor, ha ezek a kívánságok nem teljesülnek? Ha valakinek a sok pénz helyett a nagy semmije lesz? Ha a családban sokkal több betegség lesz, mint azelőtt? Ha valaki bukdácsol az iskolában? És, ha az álom, amire régóta vágyik nem teljesül? Mások hibája miatt nem. Ő megtenne érte mindent és bármit. Mindent, hogy elérje azt, bármit, hogy ott lehessen.
Pár pillanat erejéig, de boldog voltam. Végre először hosszú idő óta úgy éreztem meg van mindenem. Meg van minden, amiért küzdöttem. Mindent elértem, amit csak akartam. Egy pillanatig elhittem, hogy az imáim meghallgatásra kerültek. Elhittem, hogy nekem is lehet jó egy picit. Beleképzeltem magamat, hogy ott vagyok, azt csinálom, amit imádok, amiről eltudom képzelni, hogy az életem része legyen. Mintha nem is a szilárd talajon jártam volna.
De ez egyszer csak szertefoszlott. Elég volt egy mondat, egy telefon kinyomás, egy ember érzéketlensége, hogy azt mondjam, ez így nem fog menni. 16 évesen nem tudom megoldani. Suli, kolesz mellett nem menne sehogy se.
Állítsak fontossági sorrendet? Állítok. Ez! mindennél fontosabb.
Az estém ebből kifolyólag borzasztóan telt, aztán az éjszakám is. Mégis, reggel, amikor kinyitottam a szemeimet, valahogy könnyűnek éreztem magamat. Úgy éreztem nincs minden veszve, megoldható a dolog.
Negyed órás késéssel, de megérkeztem a sulihoz, ahol a világ legnagyobb biztonsága várt rám. Az érzés, amikor könnyedén lehunyom a szememet, mert tudom, hogy senki és semmi nem bánthat. Pár pillanat volt, mégis az egész világ hirtelen értelmét vesztette én pedig önfeledten boldog voltam.
Kívánunk. Évente legalább egyszer, a születésnapi torta felett. Mások több módszert is alkalmazni szoktak. Szempillákat, órákat, tóba pénz dobást. Kívánunk, mert vágyunk valamire. Még akkor is kívánunk, ha csalódtunk, mert nem teljesült a vágyunk. Akkor is kívánunk, ha már mindenünk meg van. Kívánságok, amikben reménykedünk, hogy teljesülnek. Mert az ember mindig ezt teszi, remél.
Nyelvtan tz, kémia tz, fizika tz, matek tz, földrajz tz, irodalom tz, német doga, angol doga. És még csak kedd van. Őszintén szólva rettegek. Főleg az angoltól. Vagyis az angol tanártól. Állat az a nő. Ha jó hangulatában van akkor nagyon nagy arc, de amúgy egy seggfej. Rühellem. És nem csak én, az egész osztály. Az ő szemében mindenki szar. Az ő szemében mi lusta dögök vagyunk. Szimplán 6 tz-t írok ezen a héten, de majd az ő drága angoljával fogok szenvedni a nap 12 órájában. Álmodozzon. -.-"
Istenem! csak ezen a héten segíts át, kérlek!
Érdekes. Elfogadta? Tényleg elfogadta? Vagy csak előttem és mások előtt mutatja ezt? Vajon mi járhat a fejében? Mit érez? Mit gondol? Haragszik? Megbékélt vele? Nem érdekli?
És én elfogadtam? Tényleg elfogadtam? Vagy csak ő előtte és mások előtt mutatom ezt? Vajon mi jár a fejemben erről a dologról? Mi a véleményem róla? Haragszom? Megbékéltem vele? Nem érdekel?
Fogalmam sincs.
Viszont a herceg még mindig itt van és még mindig hódít. *-*
Mint derült égből villámcsapás.
És hirtelen pikk-pakk minden megváltozott. Nem akarom elszólni, de nap végére szó szerint fáj az arcom a sok vigyorgástól. Mások is megjegyzik: "bár látnád magadat, virulsz." És tényleg. Érzem magamon, hogy valami jobb, hogy valami történni fog.
Az sem érdekel, hogy ki mit mond, hogy tagadom, mert nem akarom beleélni magamat semmibe, de már nem szomorú számokat hallgatok, reggel jobb felébredni, és az az egész napi érzés, amit lehetetlen elmagyarázni, a löket, ami hirtelen jön és a szám egyszeriben a fülemig ér.
Most jó, nagyon is jó, hosszú idő óta először. Úgy érzem már megérdemeltem. :)
Szarul. Vannak jó pillanataim, de ettől még jelentősen szarul vagyok. Lehet, hogy segítség kellene. ( ? )
Még sosem láttam a tengert. Sosem tudtam úgy igazán elképzelni. A filmekből indultam ki folyton, de úgy éreztem, hogy élőben tuti másabb.
És igazam volt. Másabb, sokkal. Egyszerűen hihetetlen. Életemben nem láttam még ilyen nagyot és szépet. Elnéztem a távolba és úgy éreztem, hogy ameddig ellátok ott van a Föld pereme, hogy ott a dolgok leesnek, vagy nem tudom. Csodálatos. És tiszta volt a víz. Rettentően. A nyakamig el voltam merülve és, ha lenéztem láttam a lábimat. No meg szörnyen sós is volt. Pfuj, de még mennyire. És hajókáztunk, sokat, és láttam sok-sok medúzát. Meg a naplementét is végig néztük egyik este. *-*
Juj, és még úsztam is benne, úgy, hogy nem tudok. Sokkal könnyebb benne úszni, mert ugye sós és jobban fent tart a vízen. Tök büszke voltam magamra. ^^
A szállásunk nagyon jó volt. Kényelmes, el lehetett férni rendesen. Svédasztalos reggelink és vacsoránk volt. Mennyit ettünk. *-*
Horvátország, csodás voltál! :)
Hajnali 3/4 5. Nem rég értem haza.
Mindig is tudtam, hogy ha mi egyszer elválunk annak nagy hangja lesz. Életemben először én kértem meg rá, hogy menjen el, bár a szívem szakadt belé. Még le is térdelt és most először komolyan beszélt. Szégyell. Szégyelli, hogy én vagyok én. Hogy én más vagyok, mint a többiek. Bár lehet, hogy ő elfogadna, mások nem. És nem mer felvállalni.
Sajnálom, hogy elbasztam, sajnálom, hogy nem tudok az lenni, aki neked kell, de nem vagyok hajlandó más lenni csak miattad. Még akkor sem, ha jobban szeretlek, mint bárki mást. Nem menne, nem is tudom milyennek kéne lennem, hogy elfogadj.
Talán ennek nem így kellett lennie és az igazság az, hogy rettenetesen fáj. Jobban, mint eddig bármi. Fogalmam sincs, hogy ezek után hogyan tovább. Nem tudom milyen lesz, majd a közelében lenni. Látni őt másokkal, látni őt boldogan, látni őt nélkülem.
Tehát, ma falunap van itthon. Fel kell lépnem, dolgoznom kell, egész nap egy perc nyugtom sem lesz. Fél 10 óta fent vagyok, szalad az egész ház.
Pillangók vannak a hasamban. OO Lehet, hogy csak ennem kéne, bár az is lehet, hogy izgulok, félek egy kicsit. Csak tudnám mitől. Talán magától az egésztől. A tegnapi próbák egyszerűen katasztrófák voltak, a színpad bármelyik pillanatban leszakadhat, alig van néhány ember, aki ritmusra táncolna. Előbb hasonlít egy paródiához az összes tánc, mint egy "komoly" fellépéshez. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az egészből.
Meg van a kontaktlencsém! ^^
Érdekes, nagyon érdekes. És ijesztő! Belenyúlok a saját szemembe és olyan vúú érzés, de egyre jobban megy. Betenni eddig is betudtam, azzal nem volt gáz, kivenni már nehezebb. De tegnap este az is tök jól ment. A jobb szememből első próbálkozásra kitudtam venni, a balból meg 4. neki futásra sikerült. Tiszta büszke vagyok magamra! ^^
Csütörtökön irány Horvátország!
El se hiszem, hogy megyünk. Látom majd a tengert, életemben először. *-* Tuti sírni fogok! oO
"garantálom hogy másnap más lenne a kapcsolatunk mint eddig"
Hazudott, nem lett más. Ugyan olyan, mint eddig volt.
Nap, mint nap eszembe jut, hogy vajon én hibáztam? Hol rontottam el? Nem igyekeztem eléggé?
Ha el kellene mondanom, hogy mit jelent számomra ez az egész összevisszaság, nem hiszem, hogy bárki is értené.
Olyan, mint egy drogosnak a drog.
Olyan, mint egy madárnak a szárnyai.
Olyan, mint embernek a levegő.
Olyan, mint Holdnak a Nap.
Semmit nem ér nélküle.
Legalábbis így gondoltam. Eléggé sokáig. Még most is? Talán.
Szeretném összegyűrni, apró cafatokra tépni, majd kidobni egy szemetesbe, mint egy papírt. Szeretnék felette állni, erősebb lenni nála. És azt hiszem, az elmúlt 3 és fél évben most először sikerült ezt elérnem.
"ennyi viszlát"
Minden éjjel, amikor becsukom a szememet, látom őt, amikor megérkezik. Aztán látom magamat a boldogságtól kipirult arccal, csillogó szemekkel, izgatottan. Lefuttatom az agyamba a beszélgetéseket, érintéseket, tekinteteket, gesztusokat. Átérzem újra és újra.
Majd eljön a pillanat, amikor végignézem tehetetlenül, hogy elmegy. Itt hagy egyedül és az egyetlen, ami utána marad azaz illata a párnámba ivódva. De sosem jön vissza addig, amíg az illat teljesen el nem tűnik. Legutóbb vissza sem jött. Azóta is csak egyet teszek. Becsukom a szememet, hogy lássam.
Hosszú évek óta, minden nap azzal a reménnyel ébredtem fel, hogy ma becsöngetsz hozzám, vagy befogod a szememet az utcán, hogy meglepj, és bocsánatot kérsz mindenért. Elmondod nekem, hogy sajnálod és szeretsz és szeretnél velem lenni. Elképzeltem, hogy én is bocsánatot kérek, hogy elmondom, én is szeretlek, és újra kezdjük. Hogy ismét kisüt a Nap, kék lesz az ég. Boldog leszek.
És amikor a nap végére nem történt semmi úgy feküdtem le, hogy "nem baj, holnap majd biztos jön".
Így ment ez hosszú éveken át, de te sosem jöttél. És hiába hazudtam magamnak, nem történt semmi.
Elfelejtettél.
Én nem téged.
Ashley mondta, Ashley mondta, hogy én is! :D
1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Ma hajnalba. :D
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Sok dologtól függne...
3. Bealszol a tévé előtt?
Akármennyire is fáradt vagyok, sosem megy.
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Ühüm.
5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Nem.
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
Hátba támadott.
7. Gyorsan gépelsz?
Olyan közepes gyorsasággal.
8. Félsz a sötétben?
Nem. Mondjuk egy horror film után kicsit igen, de az sem vészes.
9. Most van valaki, aki tetszik?
Öhm...
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Távolság.
11. Szerencse számod?
8, 9.
12. Nyertél már lottón?
Kicsi vagyok még hozzá. oO
13. Most iszol valamit?
Nem, de pont most akarok kimenni a konyhába szódáért. ^^
14. Okosnak tartod magad?
Nem tartom magamat butának, viszont van még mit tanulnom. :)
15. Ettél valaha bogarat?
Persze. Ki nem? O.O
16. Most van valaki, aki hiányzik?
Elég sok olyan van, sajnos. :(
17. Mit kérsz karácsonyra?
Poncsót *-*
18. Ismered a muffinembert?
Nem! o:
19. Beszélsz álmodban?
Előszokott fordulni. De a szobatársaim többet beszélnek, mint én. :D
20. Emlékszel az első csókodra?
Hát persze! :)
21. Reptettél valaha sárkányt?
Igeeeen. ^^ És én is mindig vele akartam repülni mikor kicsi voltam. :)
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
Kb 1 héttel ezelőtt voltam Soltvadkerten tesómékkal.
23. Sikeresnek tartod magad?
Bizonyos dolgokban igen, másban meg nem.
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
Fogalmam sincs. És nem is fogom megszámolni. :D
25.Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
Igen. De ez is csak álom maradt, mint a delfin. :(
26. Mik a terveid holnapra?
Tanulok. :S
27. Mit csináltál múlt hétvégén?
Bujkáltam a meleg elől.
28. Most hiányzik a suli?
Nem! A kolesz annál inkább. ^^
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
Pár perccel ezelőtt anya. ^^
30. Szeretsz szingli lenni?
Helyzet függő.
31. Szereted a szobádat?
A legjobb hely a világon. :)
32. Ki a hősöd?
Becsukom a szememet...
...ott vagyok.
Látom az udvart, kviddicsezünk.
Kár, hogy nem tudtunk többet játszani, de a lényeg, hogy 3-4 meccset betudtunk szorítani 2 program közé. :)
Bemegyek az épületbe, elfordulok balra és belépek a zsibongóba/ebédlőbe. Gyilkososat játszunk, amit volt szerencsém többször is vezetni. :)
Tovább megyek a ház belseje felé, bekukkantok a konyhába, ahol rettentően sokat voltam. Táborokban valahogy mindig imádok mosogatni. Olyankor mindig jobb. Többen vagyunk, tudunk énekelni, beszélgetni..:)
A lány szobába nem megyek be, mert a hangok az udvarról jönnek, tehát visszamegyek a bejárathoz. Kint van mindenki, indulásra készen.
Irány a strand!
A strandnak vége van és az utolsó napig senki nem hagyja el a tábor területét. Kivéve Buffy-t, aki sajnos csak 5 napig maradt. Ő már strandolni se strandolt. A többi napban a skacok mindenfélét csinálnak. Órán ücsörögnek, kártyáznak, énekelnek a tábortűznél, a Hupikék Törpikés dalokra táncolnak, szerelmeket szőnek, sétálgatnak a faluban, meteoroznak és közben lilára verik magukat, hintáznak, kardoznak, egy szóval jól érzik magukat. Élvezik, hogy legalább erre a 10 napra elszakadhatnak mindentől és mindenkitől. Minden bajtól, problémától. Természetesen veszekedni is veszekednek, de azok hamar megoldódnak, és aztán újra szent a béke.
Leírni és elmondani nem lehet a 10 napot. Ott kell lennetek ahhoz, hogy tudjátok mennyire remek ez a másfél hét. Ismernetek kell ezeket a nagyszerű, sőt! remek embereket, hogy értsétek mért szeretem őket annyira!
Enikő a csendes csoda. :)
Ash, akivel olyan jó volt reggelente, ébredezésnél fogni egymás kezét. *-*
Rabbot, aki jó volt, hogy újra táborozott. Feldobta a tábortüzet és sok mást is! :)
Shizu! Ajánlom, hogy jövőre is gyere, szeretnék veled többet beszélgetni! ^^
És ugyanezt üzenem Zoey-nak is! :)
Jimnie a szép szemű, a törpfan és a kajámat lopkodós! :D
Akit mindig élmény volt mosolyogni látni, Jennis.
Barnabás, aki egy érett, okos és naaagy manó lett! :)
A reggeli és esti hancúrozás Buffy-val volt a legjobb! :P
Drága Dol, a nyuszilány. Elkápráztattál a meséiddel! *-*
Luna: a Thesztrálok évente 1320-szor kakilnak és 2856 alkalommal pisilnek.. Alexa, Alexa! ^^
Piton mániás Shin, aki rettentően jól rajzol! *-*
Zsebi, az egyik legrégibb táborozó. Nélküle már nem is lenne a tábor, tábor. o.O
Lee egy mosoly és sajnálom, de nem felejtek! :)
Sophie, aki tök olyan, mint én régen. OO Félelmetes! Ja és szeretet éhes. :)
Will. Naná, hogy idén is veszekedtünk, de ez már megszokott. Családban marad! :D
És a legidegesítőbb ember, akivel valaha találkoztam, de mint kiderült rettentően segítőkész, nem más, mint Felagund. :D
Angi! Idén nem keltettelek fel pisilni! :DD
Angel. Neki köszönhetem a legtöbbet! :')
Milena, Krisztián, Réka. Szép család! A gyerek meg egyszerűen imádni való! *-*
Kinyitom a szememet.
Egyből ez ugrott be:
És, ha minket nem látsz
Gondolj majd egy hétre,
Semmiképp ne felejtsd:
Tábor lesz jövőre!
Ééééés a kedvenc képem *-*
